szepesi tízlándzsások (lat. Universitas nobilium decem lanceatorum de terra Scepus): szepesi nemesek, a szepesi első →gyepűvonal őreinek maradékai. - A kk. m. partikuláris nemesség egyik csoportja. Elődeik a 11. sz. közepén Gömör vm. É-i részéből a Szepességbe települő határőrök. A 12. sz. közepén megerősödő szepesi várispánság veszélyeztette önkormányzatukat. A tatárdúlás után számuk megfogyatkozott, falvaik egy része elnéptelenedett, majd ném. telepesek kezére került. A ~ a földművelő munkában is részt vettek, a tatárdúlás után egyre inkább, mert katonai terheik egy részét a várispánságok és a ném. telepesek átvették. Közig. egységük a 13. sz. óta a →szék; a tíz nemes lándzsások felső széke (sedes superior) a Kis vm.: Ábrahámfalva, Bethlenfalva, Csontfalva, Filefalva, Gánfalva, Hadusfalva, Horán, Horka, Hózelec, Kisóc, Komaróc, Lökfalva, Mahálfalva, Matyasóc, Mecsedel, Miklósfalva, Pikfalva és Szentandrás. A ~ ter-e nem volt összefüggő, Bethlenfalva, Hadusfalva Matyasóccal, Mecsedel a többi falutól elkülönülve 3 szigetet alkotott. - A ~ kiváltságait 1243: IV. Béla, 1312: I. Károly Róbert kir. erősítette meg, eredeti székhelyük Csütörtökhely. Kezdetben a többi határőrök módjára fejenként szálltak hadba, 1243 u. 4-en állítottak ki összesen 8 →ekealja föld után 1-1 fegyverest. 1318: 10 lándzsást kellett hadba küldeniük, összes földbirtokuk 80 ekealja. A 14. sz. elején több mint 100 szepesi nemes család élt, a 16-17. sz: 80-90. Egy részük a jobbágyparasztok közé süllyedt. M. nyelvüket a 17. sz-ig őrizték meg, kiváltságaikat 1804-ig. Lakói kérésére a felső szék ter-ét az 1802:10. tc. Szepes vm-hez csatolta. →tízlándzsás szék B.A.

Hradszky József: A szepesi 10 lándzsások széke v. a Kis vm. tört. Lőcse, 1895. - Domanovszky emlékkv. Bp., 1937. (Fekete Nagy Antal: Az országos és particularis nemesség tagozódása a kk-ban) - Fekete Nagy Antal: A Szepesség ter. és társad. kialakulása. Bp., 1943. - Parasztság és magyarság. Debrecen, 1989. (Borosy András: Prédiálisok és partikuláris nemesek)